2.rész

A koncert

  Másnap sokáiga ludtam.Később is csak a telefon csörgéseriasztott fel.Nagynehezen feltápászkodtam és megnéztema kijelzőt.Jessica volt az.Felvettem.A hangja nagyon izgatott volt,alig értettem amit mond.

 -Jessi lécci lassabban!Most keltem!-kértem álmos hangon.

 -Oké!Na arról van szó,hogytalálkoznunk kell!Most!Rögtön!-hadarta.

 -Jolvan na!De ruhát azért vehetek?-felvontam a szemöldököm.Vajon mi lehet enniyre sürrgős?

 -Ahamm!Találkozunk a parkban.-azzal lecsapta a kagylót.Döbbenten bámultam magamelé.mi lehet ijen fontos?Morogtam egy sort de utána felkeltem és felöltöztem. Egy nagy adag hidegvízzel megmostam az arcom de ez se sokat segitett.Még mindig álmos voltam.Pár perc múlva lesiettem a lépcsőn ahol apuba botlottam.Hogyhogy nem ment el dolgozni?

 -Szia hercegnőm!-köszöntött.

 -Bocs apu most nem érek rá!Rohannom kell.-dobtam egy csókot felé aztán kiviharzottam a házból. A parkban már várt rám Jess és Connor.

 -Sziasztok!-köszöntem.

 -Hali!

 -Helló!

 -Szóval mi olyan fontos ,hogy az embert kirángatjátok az ágyából?-morogtam.

 -Háát,lehet ,hogy apu tud nekünk jegyeket szerezni!-mosolygott Connor.

Hát ez meglepetésként ért. Iszonyú boldog voltam.mindenről megfeledkezve Connor nyakába ugrottam.Jess csak nevetett,Connor pedig meglepődött.

 -te egy zseni vagy Connor!-mondtam.ezen úgy láttam meglepődött.de ez most nem érdekelt.

 -Hát köszi!-Válaszolta.

 -Fagyi?-kérdezte Jessi.

 -Fagyi!-mondttuk egyszerre Connorral.

  ***

egész délután a koncertre készültem.smink,ruha...stb.de mikor kész lettem még akkor se éreztem magam csinosnak.leszaladtam a lépcsőnAnyu és apu szokás szerint nem voltak itthon.mint álltalában.

Kinyitottam az ajtót és egyenesen Jessicának ütköztem,Connor is ott volt,és mindketten nagyon csinosak voltak.

 -Sziasztok!Indulhatunk?-kérdeztem vigyorogva.Belekaroltam Jessibe és a kocsi felé rángattam.

 -Háát persze!-nagyon értetlen pofát vágott.Mivel csak Connornak volt kocsija ezért az övével mentünk.

A városban mindenhol óriási tömeg volt.Alig tudtunk haladni.Végül sikerült eljutnuk a sétányig ahol találtunk parkolót. Kikászálódtunk a kocsiból és elindultunk a szinpad felé. Iszonyú izgatott voltam.

Megpróbáltam előrretörekedni,de reménytelennek bizonyult. nyolckor elkezdődött a koncert.Tüzijáték röppent a magasba és felcsendült az első dal.Megjelent ő  a szinpadon.Na ettől totál rosszul lettem.Azt se tudtam holvan a fönt meg a lent.Nick Jonas..élőben énekel.Na bumm!Ez volt az utolsó gondolatom.

***

 Gondolom egy pár dalt ájultan töltöttem.Hát ez csúcs.Most válik valóra egy álmom én meg itt ájuldozom.Király.Azthiszem egy padon feküdtem.Ja igen.Megpróbáltam felülni,de valaki visszanyomott.Connor.Ott ült melettem és aggódva figyelete az eseményeket.Ismét megpróbáltam felülni.

 -Uh,hány szám ment le eddig?-nyögtem.

 -Hát azthiszem kettő vagy három.-mondta és felsegitett.

 -Hát ez csúcs.Sajnálom Connor.-mondtam és lehjtottam a fejem.Nem igy akartam ezt a koncertet.Sikítozni és énekelni akartam.Apropó,Jessica holvan?

 -Hol van Jess?-kérdeztem értetlenül Connort.

 -felszedte valami srác és elmentek.-Connor ráncolta gy kicsit a homlokát.

 -Jessica az Jessica!-sóhajtottam és rámosolyogtam.Ekkor halottam meg a kedvenc számom cimét.Megint hányingerem lett,de nem figyeltem rá.Elbűvölve néztem a szinpad felé.Ott énekelt.Elmosolyodtam.

lassan lement az összes dal és Nick is búcsúzott a rajongóktól.

 -Sziasztok!jóéjt mindenkinek!Imádlak titeket!-kiabálta amikrofonba

 -Szia!-suttogtam a levegőbe.

Mikor vége lett Nick még autogrammot osztogatott.Szerettem volna egyet de akkora sor volt ,hogy ez teljesen re,ménytelennek tünt.Így hát inkább leültünk Connorral egy padra.Ezt az estét soha nem felejtem Elmosolyodtam.

Később Connor úgydöntött,hogy hazamegy.Én még maradtam egy kicsit és üldögéltem a padon.A tömeg lassan eltünt,igy énis ugygondoltam hogy hazamegyek.Felálltam.asétányon egy pár ember közeledett kapucniban,valami hangositási eszközökkel.Nem akartam velük összetalálkozni igy hát gyorsan az útr léptem.Ekkor halottam meg a fékcsikorgást.Refloktorok vakítottak a szemembe,és hirtelen a földön találtam magam.Iszonyú fájdalom hasított a fejembe.

Nagynehezen kinyitottam a szemem és...és akkor elálta lélegzetem.A megmentőm melettem ült és engem nézet.Na jó ez nem furcsa.De ami azt iletti,hogy ki volt ez az ember....

Ő volt az,Nick Jonas.felnyögtem.erre ijedten nézett rám.Gondolom észrevette,hogy nem lélegzem mert ,mert nagyon ijedten nézett ki.

 -Gyerünk lélegezz!Az én kedvemér,gyerünk!-biztatott.Így is tettem.Máris jobb volt.de a fejem még mindig sajgott.ennek ellenére még megpróbáltam felülni.Nem sok sikerrel.

 -ne mozdulj!Hívok orvost!Srácok!-utasitott valakiket de azt nemláttam.Nick melettem maradt.Nem vette le rólam a szemét.

Megérkezett az orvos.Egy pár perc vizsgálódás után megszólalt.

 -Önnek nincs semmi baja.-mosolygott.

 -de igen !-nyögtem.-A fejem..

 -Persze,pesze!Jól beverte.Mindjárt hozok rá egy kis fájdalomcsillapítót.-Azzal elment.

 -hál Istennek!-sóhajtott megkönnyebbülten.Ott volt ő teljes életnagyságban melettem.És megmentette  az életem.

    -Megmentettél!-súgtam.Erre nem válaszolt,csak nézett rám csillogó barna szemével.

Itt vége a második résznek!

Igyekszem a harmadikkal!

Annyit elárulok,hogy Angelina még egy ideig Nickel lesz!:D

Puszi: Luci

Nyugodtan irjatok ha tetszika történet és aakor is ha nem!

frizpacika@citromail.hu

Oldal: 2.rész a koncert
Egy valóra vált álom... - © 2008 - 2024 - egyvaloravaltalom.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat