3.rész

Nick Jonas

Szóval itt ült álmaim fiúja Nick Jonas.Mesés.

 -Hogy hivnak?-kérdezte angyali hangon.

 -Angelina.Angelina Smith!-mondtam.

 -Hát Angelina,nagyon örültem!-elmosolyodott.

 -Én kevésbé!-jelentettem ki.Ezen meghökkent.

 -Hazakisérlek,jó?A biztonság kedvéért!-megvonta a vállát.

 -Oh,persze!Köszi!-valahogy egy olyan érzés fogott el,hogy ő csak egy átlagos srác és nem kell királyi módon bánnom vele.Magam sem értettem.persze sokszor van ijen,hogy valki teccik neked de mikor igazándiból megismered már nem is.Persze irtó cuki volt igy is.De azt vettem észre,hogy őszintén tudok vele beszélni.

Közben megfofta a kezem és felsegitett.

 -Mutatod az utat?-kérdezte szemöldökráncolva.Tény ami tény aranyos.

 -Persze!Nem lakom messze!

 -És hogy teteszett a koncert?-faggatott.

 -Hát az az igazság,hogy az elején elájultam de a többi teccet.De nem volt olyan felemelő.-mosolyogtam.

 -Öö...öö..ezt nem igazán értem!Miattam ájultál el?-értetlenkedett.

 -Hát valószinűleg igen!

 -Szuper!És talán most válik valóra egy álmod?-ravaszkodott.

 -Talán,de nem valószinű!Soha nem volt az az álmom,hoyg majdnem elüt egy kocsi és te megmentessz!-Erre elnevette magát.

 -Hát ez tényleg igaz.De arról nem én tehetek,hogy el akartak gázolni!Én csak a megmentő vagyok.Hmm?-szabdkozott.

 -Persze!Végül is,köszönöm!-mondtam.

 -Nagyon szivesen!Bár mit a rajongókért!Nem szivesen veszitem el őket!-mosolygott.

 -Akkor most nem sokat vesztettél volna!-morogtam.Nem értettem.

 -Mi...miért?Talán nem vagy a rajongóm?-vonta fel a szemöldökét.

 -Ezt már magam sem tudom!-időközben megálltunk.-Itt lakom!-vágtam rá gyorsan.-Gondolom itt vége!Szia!-elindultam befelé a házba választ se várva.

 -Szia!-mondta kicsit meggkésve.Hátranéztem a lépcsőről.Nem érdekes.Bementem és lefeküdtem a kanapéra.nem hagyott nyugodni agondolat,hogy hazament-e? Igy hát felkeltem és kinéztem az ablakon.Elszorult a szivem Nick még mindig ott állt ledöbbenve az utcán.

***

Megcsörrent a telefon.Megnéztem a kijelzőt.Jessi volt az.Pont jókor hivott,kellett valaki akinek elmondhattam mindent.

 -....és csak állt ott ledöbbenve!-fejeztem be a mesélést.

 -Hát ez tök romantikus!Valóra vállt egy álmod,nem?Na de mindegy a befejezést naagyon elrontottad.Mi van ha tetszettél neki?Én a helyében már randit kértem volna töled?-vihogott fel.Valami csúnya pofát vágtam.

 -Jessica Parker, hol élsz te!?-kérdeztem.De valahol mélyn tudtam,hogy igaza van.Kinyomtam a telefont.

Bocsánatot kell kérnem Nicktol,most rögtön.-határoztam el.Volt is egy sejtésem hogy hol találom.És valóban.Visszamentem a parkba és megkerestem azt a helyet ahol elakrt gázolni az az őrült.Ahyogy gondoltam,ott ült a padon és bámult a semmibe.Leültem.

 -Szia!-mondtam.Semmit nem reagált.-Halihó!-megbökdöstem.Na erre már észheztért.

 -Oh,te vagy az?-kérdezte meglepődve.

 -Miért kit vártál?A riportereket?-kérdeztem.-Apropó riporter!Hogyhogy nics itt egy se?

 -Meglógtam előlük.-mormogta.

 -Mi a baj?Talán nem örülsz ,hogy itt vagyok?-faggattam.

 -Jajj,Angelina!Dehogynem!Sajnálom!Mit keresel itt?

 -Hát konkrétan téged!Sajnálom,hogy olyan izén bántam veled.-tényleg sajnáltam.Próbáltam megbánt képet vágni.Ezen felnevetett!

 -Semmi baj!Végül is én sztár vagyok meg minden...te meg egy átlagos lány.-mosolygott.

 -Igen egy átlagos lány aki belezúgott egy cseppet sem átlagos srácba!-mondtam,és ránéztem.Egyenesen a kék szemébe.Visszanézett de nem válaszolt semmit csak nézett rám elbűvölően.

 -Komolyan?Szerinted több vagyok egy átlagosnál?-őszintén elcsodálkozott.

 -Igen!

 -Te is több vagy az átlagoanál!Őszinte lány.És....-itt féélbehyagyta.

 -Nem akarsz sétálni?-kérdeztem.-Tudok egy tuti helyet.

 -De persze!Mennyünk.

Tehát elindultunk kifelé a városból.Ez a séta már az álmaim közt szerepelt.

Gondoltam elviszem a városszéli tóhoz.Az éjjszaka szép hely.

 -Nem mesélnél egy kicsit magadról?-faggatott.

 -Az hosszú lesz!-mosolyogtam de azért belekezdtem.Lassan sétáltunk a tó felé.Megfogta a kezem.Nem tiltakoztam.Végül is ez volt minden vágyam,nem?

 -Itt vagyunk!- mondtam.és megálltam.A tóparton jártunk.Mivel kicsit hosszú volt az út leültünk a fűbe.Egy darabig még beszélgettünk de aztán kifogytunk a témákból.Csak néztem a barna szemét.Megfogta a kezem,én meg a vállára hajtottam a fejem.Hideg volt.Megborzongtam mire levette a kabátját és rámteritette!

 -Köszi.-mormoltam.

***

Felriadtam.Körülöttem sötét volt és hideg.Aztán éreztem,hogy valaki van melettem.magijedtem.A szivem majd kiugrott ahelyéről.Aztán megszólalt.

 -Nyugi!Itt vagyok!Mi a baj?-suttogta.Nem akartam elárulni,hogy tőle ijedtem meg igy hát halgattam!

 -Aludj még!-mondta.De nem akartam aludni.Igyis elvesztegettem már az időmet!Későn lehetett,anyuék már tuti otthon vannak és halálra izgulták magukat.Egy kicsit mocorogtam mire elengedett!

 -Mennünk kéne!-emeltem fel a fejemet és ránéztem.

 -Kár!pedig jó volt itt veled ahol nincs senki sem!-felsegitett.

 -Akkor most itt a vége?Hazamész és nem látjuk egymást többet?-hitetlenkedtem.

 -Persze szeretnék maradni de nem lehet!Koncertem van holnapután.

 -sajnálom!Sajnálom,hogy nem te hozod a saját döntéseidet!És azt is hogy csak egy randi erejéig vagyok fontos neked!Nem is érdekel,hogy milyen rossz lesz nekem nélküled,csak...csak a karriered számit!Teljesen ..nem ilyennek gondoltalak,Nick Jonasnak aki zarkozott de melyerzesei vannak.Nick Jonasnak aki szeret engem.-kiabáltam,de a vege sirasba fulladt.

 -Angelina ne!Én nem akrtam..én soha nem gondoltam ezt rólad!Ugyan olyan fontos vagy nekem...mint...

 -Mint atöbbi rajongód?-mondtam.-Mint egy átlagos rajongó akivel tettél egy kis kitérőt!

 -Nem Ang halgass meg!Lécci!-könyörgött.-Fontosabb vagy mint bármelyik rajiongóm de...

 -De a karriered fontosabb!Tudom!Akkor meny haza,és feljts el!-egy könycsepp legördült az arcomon.-Szia!

Lehajitottam a pulcsiját a földre és elindultam haz!Mikor már nem láttam rohanni kezdtem!Egy hülye sznob!Aaz volt!

Seemi mást nem akartam csak elfelejteni őt!

Hazaértem!Benyitottam az ajtón és épp apába botlottam!

 -Te meg hol voltál?-mérgelődött.

 -Apu sajnálom aa....aa koncerten voltam!-hazudtam.

 -A koncertnek három oórája vége!-kiabált.

 -Apu lécci ne ordits!Oké?Egy...egy randim volt!-ez persze igaz volt.

 -Ja hát akkor más!-mondta apu.

 -szia!Felmegyek és lefekszem!-elindultam fel a lépcsőn,apu pedig aggódva nézett utánam!

Remélem tetszett ez e rész!

Jön anegyedik rész is!

Nem kell sokat várni!

Annyit elárulok,hogy egy kicsit rövid rész lessz!És,hogy nem túl jó légkörű!:S

:D

Ha hozzá akrtok szólni csak irjatok nekem!

frizpacika@citromail.hu

Oldal: 3.rész Nick Jonas
Egy valóra vált álom... - © 2008 - 2024 - egyvaloravaltalom.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat